Névadónk, Sinka istván 

Sinka István

(1897-1969)

  “Születni, Szalontán születtem a Nagy-Csegőd utcában, a Bozsár-féle házban. Anyám vallomása szerint az érthetetlen dolgok egész sora történt, amikor születtem” – írja önéletrajzi vallomásában Sinka István, aki 1897. szeptember 24-én, hidegen záporozó éjjelen jött a világra. A költő apja, Sinka János régi bihari ridegpásztor család sarja, hallgatag, nagy termetű ember volt, aki szerette a könyveket. Anyja, Nucz Erzsébet a Nagyszalontához közeli Madarász község valamelyik pusztájának zsellérházából került a szomszédos városba. Házasságukból három fiú, János, Ferenc, István, és egy lány, Erzsébet született. Sinkáék nagyon szegények voltak. A költő szülőháza egyetlen pillanatig sem volt a család tulajdonában. Bár a Sinka-család csak néhány évig lakta az ingatlant, ezt a tényt a költő mégis versben örökítette meg: “kicsi juhászkunyhó / ölelgeti Bihar. / Onnan jöttem én a / népem álmaival.”

Sinka István mindössze 9 éves volt, amikor édesapja elhunyt, de megörökölte apja olvasási hajlamát, nagy buzgalommal olvasott, s így „sodródott” a költészet felé is. A Fekete-Körös mentén Hórindzsában, amely Erdőgyarak és Vadász között található ismerte meg az 1900-ban született Papp Piroskát, akivel 1919-ben Erdőgyarakon kötött házasságot. Vésztőre is feleségével költözött az 1920-as években. Házasságukból három fiú, János, Ferenc és Zoltán született. A vésztői évek a költői pályakezdés éveié is. Vésztőn írta, s innen küldte el a „Bánat az Alföldön” című versét a Magyar Falu elnevezésű hetilap pályázatára. Sinka versével első díjat nyert, s alkotása 1930. november 16-án jelent meg a Magyar faluban. Ez volt az első verspublikálása.

Az első nagy, önálló költői estjét 1933. május 24-én a vésztői kaszinóban rendezték meg. Megnyitó beszédet Rácz József tanító mondott, Szász Gusztáv a polgári iskola igazgatója a magyar líra  fejlődésről tartott előadást, Barsi Dénes a költő munkásságát méltatta, Török József tanító Sinka verseket szavalt, Karakas István és Katona Sándor népdalokat énekelt. Azt hogy az esten hányan voltak nem tudjuk, de az sokatmondó, hogy a közönség soraiból, hatvanan jegyezték elő a költő előkészületben lévő verseskötetét.

Sinka István költői tehetségére Gönczy Béla, Vésztő akkori református lelkésze hívta fel Nagy Miklósnak, a szeghalmi Református Péter András Reálgimnázium igazgatójának a figyelmét. Így jelenhetett meg Féja Géza előszavával 1933 decemberében Sinka István első önálló kötete, a Himnuszok Kelet kapujában című.

Sinka István 1936 végén – felesége halálát követően –  a vésztői házat eladta, és elhagyta a települést. A továbbiakban már legtöbbet Budapesten élt. Még két alkalommal  nősült – 1937-ben Péczely Katalinnal, 1957-ben Szin Mária Magdolnával, s hol publikálások, hol elhallgattatások jellemezték irodalmi életét.

Sinka István 1969. június 17-én este hunyt el. Június 24-én végakaratának megfelelően csendben, a Farkasréti temetőben temették el. Veres Péter így búcsúzott barátjától: „Sinka Pista, én veled nem vitatkozom. Azt hagytad ne legyen beszéd, így hát nincsen beszéd. De mi még találkozni fogunk – a magyar nép szívében”.

Azzal, hogy a költőt 1969-ben eltemették, csak a teste távozott. Felbecsülhetetlen értékű irodalmi munkássága, mindmáig fennmaradt. Sőt halála után elkezdődött Sinka István utóélete. Előbb vésztői lakóháza kapott emléktáblát már az 1970-es évek elején, majd 1987-ben emlékszobát avattak neki egykori lakóhelyén, Vésztőn. Ugyanitt a művelődési központ az ő nevét vette fel. Az első és egyetlen egészalakos szobrát 1988-ban avatták fel. Posztumusz Kossuth-díjjal 1990-ben tüntették ki. Az a vésztői utca ahol egykor a költő élt, már évtizedek óta a Sinka István nevet viseli. A kerek Sinka évfordulókon országos rendezvények keretében emlékezik meg Vésztő egykori nagy fiáról. Minden évben születési évfordulója környékén Sinka-napokat tartanak a sárréti városban. A Sinka István Művelődési Központ 25 éves fennállásának évfordulóján, 2013-ban Vésztő Város Önkormányzata posztumusz díszpolgári címet adományozott a költőnek.

 

 

Megszakítás