Láng Ida munkássága

Csősz Ferenc

Láng Ida 1889-ben Vésztőn látta meg a napvilágot. Életművének a jelentős része egészen a legutóbbi időkig ismeretlen volt a nyilvánosság számára.    A vésztői fakereskedő családból származó Láng Ida Eperjesen és a kulturális szempontból, akkor fénykorát élő Nagyváradon végezte tanulmányait és kezdte pályáját az 1900-as évek legelején. Alkotásai egy fiatal nő, majd később érett művész vallomásai az őt érintő, érdeklő világról, mesterien rejti toposzai mögé zsidóságát, mély érzéseit. Az 1910-es években lett a vésztői Láng Gyula fakereskedő és nagy műveltségű polgári iskolai tanár felesége. A vidéki elzártságban, egy, a líra iránt kevéssé fogékony világban, feleségként és anyaként kellett helytállnia, költőként és művészként igazán sosem kaphatta meg az őt illető helyet. Azt a magányosságot fogalmazza meg akkor is, amikor Levél Tomiból című prózai írásában Rómából távoli száműzetésbe küldött Ovidius tragikus művészi sorsára tesz utalást. Versei, regényei, tárcái és kritikái külföldi, fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg, rendszeresen publikált a Magyar Asszonyban és Az Újságban. Ismert műgyűjtő volt, 1933 óta rendes tagja a Gyóni Géza Társaságnak. 1944 elején még megjelenhetett utolsó verseskötete, a Tündöklő híd, amely azonban már nem kaphatott elismerést, a súlyos beteg költőnőt családjával együtt a vésztői gettóba vitték be, állapotának romlása miatt a békéscsabai kórházba szállították. A kórházban nem maradhatott, a békéscsabai gyűjtőtáborba került, ahol családjától elválasztva, magányosan 1944 júniusában, a deportálás előtti napokban halt meg. Sírja a helyi zsidó temető hátsó parcellájában található, rajta a felirat csupán ennyi: Láng Ida- írónő

Next Post

Metykó Gyula hagyatéka

Vésztőn, a  Kossuth utca 39. szám alatti múzeumi kiállítóhelyen, az épület emeleti részén található a Metykó Gyula Városi Képtár, melyet 1986. június 5-én avattak, tehát már több mint negyedszázada látogatható.
Skip to content