A Holt-Sebes-Körös vésztő-mágori szakasza

Csősz Ferenc

A Holt-Sebes-Körös Vésztő lakóinak életét sok szempontból befolyásolta. Szerves része történelmünknek, generációk sokaságának gyermekkora kötődik hozzá.    A  Holt-Sebes-Körös a Tiszántúl egyik vízrajzilag erősen meghatározott részén, a Körösök vidékén található, a Kis-Sárrét területén. A Sebes-Körös volt medre ma egy belvízcsatornává alakított holtág a Sebes-Körös déli partján, amely átfolyik a Vésztő-Mágor természetvédelmi területein és a Biharugrai Tájvédelmi Körzeten, illetve három település: Biharugra, Okány Vésztő belterületén és Zsadány közigazgatási területén. A Holt-Sebes-Körös vízellátása a Sebes-Körösből történik, ami a vízutánpótlás nagy lehetősége és a vízrendszerben így közvetlen kapcsolat van, ami az ökológiai folyosó szerepét adja és emeli ki holtágnak.  Az 1800-as évek közepéig a Sebes-Körös beleveszett a Kis-Sárrét mocsarába, a túlfolyás pedig Köröstarcsánál érte el befogadót, a Kettős –Köröst. Körülbelül 4 mérföld hosszú és 2 mérföld széles lápvidéket táplált, melyet több mellékágon keresztül hagyott el, egyike ezeknek a Holt-Sebes-Körös volt.  A 19. század előtt a gazdálkodás szempontjából a Körös-völgyben a vizek hasznosítása nádtermelésként volt jelentős, ezen túl a vadászat adott megélhetési forrást. A halászat, a fokgazdálkodás ezekre az évekre fokozatosan elvesztette jelentőségét. Igény keletkezett az ármentesítésre, a mezőgazdasági területek kiterjesztésére, a folyók szabályozására. A Körösök vidékének vízrendezési munkálatai még a nagy folyók szabályozása előtt zajlottak. A Sebes-Körösön Nagyvárad és Körösszakál között az 1855-ben módosított terv szerint 12 átmetszést építettek, majd innen a Kis-Sárrét mocsarában 40 kilométer hosszú medret ástak Körösladányig. Elhagyott folyása a Holt-Sebes-Körös, Biharugrán, Okányon és Vésztőn át kanyarogva Fokköznél találkozik az élő Körössel.

A Sebes-Körös új medret kapott, és a régi meder egészen Körösszakáltól a Berettyó  Sebes-Körösbe ömlése előtti újbóli találkozásig (Körösladánynál) elvesztette vizét.

A holtág rendkívül gazdag élővilágú. Védett növényei a rucaöröm (Salvinia natans) és az európai vöröskönyves sulyom (Trapa natans). A gerincesek közül a kétéltű és hüllőfauna kiemelkedő, tarajos gőte ((Triturus cristatus), pettyes gőte (Triturus vulgaris), vöröshasú unka (Bombina bombina), mocsári béka ( (Rana arvalis), kecskebéka (Rana esculenta), vízisikló ((Natrix natrix), mocsári teknős ( (Ernys orbicularis). Védett halfajok a halványfoltú küllő (Gobio albipinnatus), réti csík (Misgurnus fossilis), vágó csík (Gobitis taenia). Fellelhető madarak: kis kócsag (Egretta garzetta), szürke gém (Ardea cinerea) bakcsó ( Nicticorax nicticorax),  kis vöcsök (Tachybaptus rufficolis), és még számos vízi szárnyas. Az emlősök közül legjelentősebb képviselő a vidra (Lutra lutra). Fokozottan védett állatok közül a haris (Crex crex) az ártéri réteken, a kuvik (Athene noctua) az állattartó telepeken fordul elő.

Next Post

Sinka István munkássága

Sinka István születésének 90. évfordulójára 1987-ben hoztak létre múzeumi kiállítóhelyet a Kossuth utca 39. szám alatti épületben, s az akkori múzeumnak a Sinka emlékszoba volt a legimpozánsabb látnivalója.
Skip to content